2011. november 26., szombat

Még egyben

Hát őszintén szólva nem gondoltam,hogy ekkor még egyben leszünk,de Balázsnak nagyon nem akaródzik kibújni.
Holnapra vagyok kiírva,de semmi jel,2x azért már ránk ijesztett,de elmúltak a fájások.
A múlt heti CTG.-m is átlagos lett,semmi fájást nem mutatott,és nem is érzek semmit,jól vagyok.
Dokim 10 napot  vár a túlhordással. Holnap is CTG a kórházban,a szülészetre kell majd menni. Ez után pedig 2 naponta CTG+flowmetria. Őszintén túl lennék rajta,és nem szívesen utazgatnék be 1 órákat a nagyfiammal,akit már nem viszek oviba se,mert félek,ha rám jön a szülés mit csinálok.

Ja mert a legjobbat még nem is írtam le,a páromat nem engedik el a munkahelyéről,ha akkor szülnék,mikor neki munkaideje van. Az 5 napot,ami apukáknak jár azt se kapja meg,ha ki meri venni kirúgják,úgyhogy szuper.
Hiába mondta,hogy ez nem akármi,ez egy szülés,és a nagyfiúnk diabéteszes szarnak rá. Az a szerencse,hogy egy barátnőm kisfia is diabos,5 percre laknak ő nála lesz majd Gabika míg kórházban leszek,mást nem tudtunk tenni,mert rajtunk kivül senki nem tudja a kezelést,így meg nyugodt vagyok,de azért mérges is,hogy egy ilyen világban élünk.




2 megjegyzés:

  1. Most írjam azt, hogy kitartás az utolsó napokra??? Bagoly mondja... :)
    Azért mi durva már, hogy így állnak hozzá a férjed munkahelyén..... szomorú...
    Szerintem holnap akaródzik kibújni Balázs....
    jelzed itt a blogon, ha van valami, vagy majd csak kórházból hazajövet tudjuk meg a nagy hírt???

    VálaszTörlés
  2. Hát ide nem tudok írni a kórházból. Félek a gépet bevinni. Ha hazajöttünk jelzek,de,ha nagyon eltűnök akkor lehet gondolni mi a helyzet. :)

    VálaszTörlés